Az 1978. február 16-i bányaszerencsétlenségről

A Tatabányai Szénbányák Keleti II. sz. bányaüzem XII/a aknaüzemének Síkvölgy II. elnevezésű bányamezejében frontfejtési munkahelyen 1978. február 16-án 12 óra 40 perckor sújtólégrobbanás történt.
A XII/a aknaüzem a Keleti II. bányaüzemhez tartozott, területe a tatabányai szénmedence közepén húzódó nagy tektonikai árok déli részén helyezkedett el. Ez volt az utolsó önálló terület a kimerülés alatt álló tatabányai szénmedencében, amelynek műveletei általában a mélyebb és geológiailag zavartabb szénmezők felé tolódtak el. A XII/a aknaüzem területe is erős tagoltságot mutatott.
A XII/a aknaüzem II. sújtólég-veszélyességi osztályba sorolt, fokozottan tűz-, szénpor-, robbanás- és vízbetörés-veszélyes volt. Az 1956. évi termeléskezdés óta a bánya 5,4 millió tonna szenet termelt, és a szerencsétlenség bekövetkeztéig sem tömeges baleset, sem sújtólég-robbanásból származó baleset nem történt. A szén minősége és gazdaságossága a tatabányai átlagnál is kedvezőbb volt. Az aknaüzemben két fejtési mező üzemelt – a -100 m szinti (mélyszinti) és a -160 m szinti (Síkvölgy II.) bányamezők – egy-egy hazafelé haladó, omlasztásos frontfejtéssel (lásd a mellékelt térképet és szelvényt). A Síkvölgy II. bányamező leművelését az 1978. évi műszaki üzemi terv szerint befejezték. A bányamezőben a széntelepes rétegsor vastagsága 12 m volt. A kialakítás alatt álló front területén két szeletet az 1976-77-es években már lefejtették. A frontfejtés a legalsó harmadik szeletet művelte. A robbanás a Síkvölgy II. bányamező S-II-14 fejtési tömbjében kialakítás alatt álló frontfejtésben történt, amely a befejezés alatt álló SII.10/2 fejtési tömb frontfejtését váltotta.

A robbanás a délelőtti, legnagyobb létszámmal telepített műszakharmadban történt. Ezen időpontban a bányában 219 fő, a Síkvölgy II. bányamezőben 48 fő volt telepítve. Az S-II-14 (612 sz. új) és az S-II-10/2 (612. sz. régi) frontfejtésekben a 612-es számú munkacsapat dolgozott, 13 fővel a régi, 9 fővel az új fejtésekben. A munkacsapat régóta összeszokott, nagy tapasztalatú szocialista brigád volt. A két fejtés közvetlen felügyeletét a szerencsétlenség során elhalálozott bányatechnikus látta el, aki egyben a két front robbantómestere is volt. Az új frontfejtésen végzett munkát 11 óra 30 percig a frontaknászon kívül 7 felügyeleti személy ellenőrizte. Tanúvallomásaik alapján a fronthomlokon a biztosítás kielégítő volt, kisebb hiányosságok megszüntetésére kellett csak intézkedniük.
12 óra 27 perckor a bányamezőben felszerelt AMT-3 automatikus metánrelé működésbe lépett, és a teljes bányamezőt (beleértve a régi és az új frontfejtést is) áramtalanította. A 12 óra 40 percig, a robbanás bekövetkeztéig a villamos berendezéseket nem kapcsolták vissza.
A sújtólégrobbanás során 26 dolgozó meghalt, 22 dolgozó megsérült. Az elhunytak közül 24 fő vájár, 1 fő lakatos, 1 fő bányatechnikus képesítésű (frontaknász) volt. A sérültek közül 13 fő vájár, 4 fő segédvájár, 3 fő lakatos, 1 fő villanyszerelő, 1 fő bányatechnikus volt. A sérültek általában CO mérgezést, kisebb és közepes fokú égési sérülést szenvedtek.
A robbanás bekövetkezésekor a bányamezőben lévő automatikus szénmonoxidmérő műszer a tatabányai központi bányamentő-állomáson 12 óra 40 perckor riasztó jelzést adott. A riasztó jelzésre a bányamentő csapat és az ügyeletes bányamentő orvosok azonnal a helyszínre indultak. A gyorsan és szervezetten lefolytatott mentés eredményeképpen 19 főt élve mentettek ki.
5 nap után a kormánybizottság a további mentést leállította, és elrendelte a mentővágatok biztosításainak megerősítése mellett a terület lezárását, az iszapolásra való előkészülést.
A bizottság széles körű vizsgálatai alapján azt állapította meg, hogy a sújtólégrobbanás robbantóanyag nem szándékolt, váratlan felrobbanásának következménye. A részletes bizonyítási eljárás lefolytatása nem volt lehetséges részint a helyszín teljes feltárásának rendkívüli veszélyessége miatt, részint azért, mert az új frontfejtés dolgozói az életüket veszítették. A rendelkezésre álló adatok alapján a robbanással okozati összefüggésben álló mulasztást nem lehetett megállapítani. 

A sújtólégrobbanást megelőző másfél évtizedben a mélyművelésű szénbányászatban az általános műszaki fejlesztés keretében fokozott intézkedések történtek a bányászat biztonsági helyzetének javítására. Ennek eredményeként a bányaszellőztetés korszerűsödött, növekedett a műszerezettség és automatizáltság színvonala a sújtólég- és szénporrobbanás, valamint a tűzveszély elleni védekezés terén, befejezés előtt állt a nehezen éghető szállító hevederek és kábelek bevezetésére irányuló program végrehajtása. A fejlesztés kiterjedt a bányamentő szolgálat szervezeti, személyi és eszközállományának fejlesztésére is.

Emlékezzünk!

Aknai Imre, 42 éves vájár
Antal Gyula, 38 éves vájár
Berecz Péter, 40 éves vájár
Berényi István, 24 éves vájár
Cziczlavicz János, 35 éves vájár
Csík János, 40 éves lakatos
Fábián József, 51 éves vájár
Farkas László, 44 éves vájár
Fehér Gyula, 41 éves vájár
Fortágh Lajos, 46 éves vájár
Földi Gábor, 47 éves vájár
Harmati Mihály, 35 éves vájár
Horváth Gyula Géza, 41 éves vájár
Kiss Sándor, 32 éves aknász
Kovács László, 43 éves vájár
Lajtai István, 38 éves vájár
Lipták László, 43 éves vájár
Martus Mihály, 36 éves vájár
Mudri Sándor, 54 éves vájár
Nagy Imre, 47 éves vájár
Orbán Lajos, 50 éves vájár
Piroska Pál, 44 éves vájár
Sógorka Ferenc, 42 éves vájár
Szegedi József, 51 éves vájár
Tóth Ferenc, 22 éves vájár
Virizlai László, 36 éves vájár

 

 

(Borítókép: A XII/a bányaüzem személyszállító függőaknája)