Az 1978. február 16-i bányaszerencsétlenségről

A Tatabányai Szénbányák Keleti II. sz. bányaüzem XII/a aknaüzemének Síkvölgy II. elnevezésű bányamezejében frontfejtési munkahelyen 1978. február 16-án 12 óra 40 perckor sújtólégrobbanás történt.
A XII/a aknaüzem a Keleti II. bányaüzemhez tartozott, területe a tatabányai szénmedence közepén húzódó nagy tektonikai árok déli részén helyezkedett el. Ez volt az utolsó önálló terület a kimerülés alatt álló tatabányai szénmedencében, amelynek műveletei általában a mélyebb és geológiailag zavartabb szénmezők felé tolódtak el. A XII/a aknaüzem területe is erős tagoltságot mutatott.
A XII/a aknaüzem II. sújtólég-veszélyességi osztályba sorolt, fokozottan tűz-, szénpor-, robbanás- és vízbetörés-veszélyes volt. Az 1956. évi termeléskezdés óta a bánya 5,4 millió tonna szenet termelt, és a szerencsétlenség bekövetkeztéig sem tömeges baleset, sem sújtólég-robbanásból származó baleset nem történt. A szén minősége és gazdaságossága a tatabányai átlagnál is kedvezőbb volt. Az aknaüzemben két fejtési mező üzemelt – a -100 m szinti (mélyszinti) és a -160 m szinti (Síkvölgy II.) bányamezők – egy-egy hazafelé haladó, omlasztásos frontfejtéssel (lásd a mellékelt térképet és szelvényt). A Síkvölgy II. bányamező leművelését az 1978. évi műszaki üzemi terv szerint befejezték. A bányamezőben a széntelepes rétegsor vastagsága 12 m volt. A kialakítás alatt álló front területén két szeletet az 1976-77-es években már lefejtették. A frontfejtés a legalsó harmadik szeletet művelte. A robbanás a Síkvölgy II. bányamező S-II-14 fejtési tömbjében kialakítás alatt álló frontfejtésben történt, amely a befejezés alatt álló SII.10/2 fejtési tömb frontfejtését váltotta.

A robbanás a délelőtti, legnagyobb létszámmal telepített műszakharmadban történt. Ezen időpontban a bányában 219 fő, a Síkvölgy II. bányamezőben 48 fő volt telepítve. Az S-II-14 (612 sz. új) és az S-II-10/2 (612. sz. régi) frontfejtésekben a 612-es számú munkacsapat dolgozott, 13 fővel a régi, 9 fővel az új fejtésekben. A munkacsapat régóta összeszokott, nagy tapasztalatú szocialista brigád volt. A két fejtés közvetlen felügyeletét a szerencsétlenség során elhalálozott bányatechnikus látta el, aki egyben a két front robbantómestere is volt. Az új frontfejtésen végzett munkát 11 óra 30 percig a frontaknászon kívül 7 felügyeleti személy ellenőrizte. Tanúvallomásaik alapján a fronthomlokon a biztosítás kielégítő volt, kisebb hiányosságok megszüntetésére kellett csak intézkedniük.
12 óra 27 perckor a bányamezőben felszerelt AMT-3 automatikus metánrelé működésbe lépett, és a teljes bányamezőt (beleértve a régi és az új frontfejtést is) áramtalanította. A 12 óra 40 percig, a robbanás bekövetkeztéig a villamos berendezéseket nem kapcsolták vissza.
A sújtólégrobbanás során 26 dolgozó meghalt, 22 dolgozó megsérült. Az elhunytak közül 24 fő vájár, 1 fő lakatos, 1 fő bányatechnikus képesítésű (frontaknász) volt. A sérültek közül 13 fő vájár, 4 fő segédvájár, 3 fő lakatos, 1 fő villanyszerelő, 1 fő bányatechnikus volt. A sérültek általában CO mérgezést, kisebb és közepes fokú égési sérülést szenvedtek.
A robbanás bekövetkezésekor a bányamezőben lévő automatikus szénmonoxidmérő műszer a tatabányai központi bányamentő-állomáson 12 óra 40 perckor riasztó jelzést adott. A riasztó jelzésre a bányamentő csapat és az ügyeletes bányamentő orvosok azonnal a helyszínre indultak. A gyorsan és szervezetten lefolytatott mentés eredményeképpen 19 főt élve mentettek ki.
5 nap után a kormánybizottság a további mentést leállította, és elrendelte a mentővágatok biztosításainak megerősítése mellett a terület lezárását, az iszapolásra való előkészülést.
A bizottság széles körű vizsgálatai alapján azt állapította meg, hogy a sújtólégrobbanás robbantóanyag nem szándékolt, váratlan felrobbanásának következménye. A részletes bizonyítási eljárás lefolytatása nem volt lehetséges részint a helyszín teljes feltárásának rendkívüli veszélyessége miatt, részint azért, mert az új frontfejtés dolgozói az életüket veszítették. A rendelkezésre álló adatok alapján a robbanással okozati összefüggésben álló mulasztást nem lehetett megállapítani. 

A sújtólégrobbanást megelőző másfél évtizedben a mélyművelésű szénbányászatban az általános műszaki fejlesztés keretében fokozott intézkedések történtek a bányászat biztonsági helyzetének javítására. Ennek eredményeként a bányaszellőztetés korszerűsödött, növekedett a műszerezettség és automatizáltság színvonala a sújtólég- és szénporrobbanás, valamint a tűzveszély elleni védekezés terén, befejezés előtt állt a nehezen éghető szállító hevederek és kábelek bevezetésére irányuló program végrehajtása. A fejlesztés kiterjedt a bányamentő szolgálat szervezeti, személyi és eszközállományának fejlesztésére is.

 

 

(Borítókép: A XII/a bányaüzem személyszállító függőaknája)