A tatabányai Tiszti Kaszinó

2022-09-02

Hír kategória,

Rövid ismertető

A város egyik legszebb épületének története

Mikor épült? Kik használták? Mi a kalandos története? Most kiderül!

A Tiszti Kaszinó a négy község (Alsógalla, Bánhida, Felsőgalla, Tatabánya) egyesítésével, 1947-ben megalakult Tatabánya város emblematikus épületei közé tartozik.  

A 19-20. század fordulóján kiadott Pallas Nagy Lexikona szerint: a kaszinó kifejezés az olasz „casino” (házacska, házikó) szóból származik és átvitt értelemben társaskört, zártkörű, és csak bizonyos személyeknek fenntartott társaságot, valamint annak gyülekezési helyét jelentette. Ezzel a névvel illették a francia fürdőhelyeken épített mulató- és szórakozóhelyeket is, amelyekben a legtöbbször egy nagy terem szolgált a különböző előadások (pl. tánc, zene, színház stb.) céljaira, s ezekhez többnyire étterem, kávézó és játék-, valamint klubhelyiség, továbbá terasz is kapcsolódott. A terem, a kávéház és a klubhelyiség azonban egymástól gyakran elkülönülten (de egy épületben) működött. 

A tatabányai Tiszti Kaszinó díszterme

Annak ellenére, hogy Magyarországon már II. József uralkodása idején léteztek kaszinók, a legtöbbször mégis Széchenyi István nevéhez kötik a hazai kaszinómozgalom megindítását, hiszen 1827-ben nyugati minta alapján az ő kezdeményezésére kezdte meg működését a Pesti (majd később: Nemzeti) Kaszinó. Az alapító kiemelten fontos szerepet szánt a kaszinóknak, amit olyan intézményekként képzelt el, amelyek a helyi közösségek megteremtésével és a különböző társadalmi csoportok közötti kapcsolatok erősítésével az ország modernizációját is elősegíthetik. A 19. század folyamán létesült magyarországi kaszinók többsége azonban zárt közösségként működött és főként az azonos társadalmi csoportokba tartozókat fogta össze. 

A hazai bánya- és iparvállalatok, valamint azok munkavállalói (tisztviselők, altisztek, munkások) a kiegyezést követően hozták létre kaszinóikat. A kaszinó szó ez esetben egyszerre jelentette az egyes munkavállalói csoportokból alakult szervezeteket (ti. „egyesületeket”), ugyanakkor az ezeket befogadó, és a tagságuk által összegyűjtött adományokból épített székházaikat is. Ekkoriban jelentek meg a honvédséghez kötődő ún. tiszti és altiszti kaszinók, de sok esetben ugyanezt a nevet kapták az iparban foglalkoztatottakat tömörítő szervezetek is, amelyek közül az elsőként létrehozott, a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt. által támogatott Likéri Gyári Tiszti Kaszinót, valamint az Ózdi Vasgyári Tiszti Kaszinót érdemes megemlíteni. 

Az 1891-ben Budapesten megalakult Magyar Általános Kőszénbánya Rt. (MÁK Rt.) már a tatabányai bányanyitást követő második esztendőben (1898) felépítette első tiszti kaszinóját, amelyik az alsógallai vasútállomás felett található ún. Liba-dombon kezdte meg működését. A jelenleg a megyei Vöröskereszt székházaként működő emeletes épület felső szintje egészen 1924-ig szolgált a MÁK Rt-nél foglalkoztatott tisztviselők (pl. mérnökök, bányaorvosok, vezető tisztségviselők stb.) társasági életének helyszínéül. 

A kaszinó játékterme

1922-ben a bányavállalat vezetése úgy döntött, hogy a társulatnak a hazai gazdasági életben betöltött szerepét az építészet eszközeivel is jelezni szeretné, ezért pályázatot írt ki egy új tiszti kaszinó építésére, amelynek helyszíneként a Népházzal szemközti területet jelölték ki. A beérkezett pályázatokat a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Mű- és Középítési Szakosztályának tagjaiból álló szakmai bizottság bírálta el, de a MÁK Rt. vezetése nem az első díjat elnyert építész (Dr. Kotsis Iván) tervének megvalósítása mellett döntött, hanem a második helyezést elért Toroczkai Wigand Ede és Jánszky Béla mérnökök által elképzelt épület terveit használta fel a Bányatisztviselő Kaszinó mint társadalmi szervezet új székhelyének építéséhez. A kivitelezési munkákba vélhetően a MÁK Rt. főépítésze, Székely Jenő is bekapcsolódott, és valószínűsíthető, hogy a Tiszti Kaszinó épületének végleges arculata az ő keze munkáját (is) dicséri. 

A kaszinó zeneterme

Az 1924-ben átadott épület létesítésével és működtetésével kapcsolatos kiadások nagy részét a MÁK Rt. fedezte, de minden egyéb kérdésben a szervezet vezetői és tagsága (természetesen a bányavállalat előzetes jóváhagyását követően) dönthetett. Miután a Bányatisztviselő Kaszinó zárt társadalmi szervezetként működött, ezért a tagfelvételt is szigorú feltételekhez kötötték. A visszaemlékezésekből tudható, hogy az új tagok felvételéhez kettő tag ajánlására volt szükség, az épületbe pedig az altiszti és a munkás besorolású munkavállalók nem léphettek be még akkor sem, ha tisztviselő hozzátartozójuk tagja volt a kaszinónak. A fennmaradt korabeli források sajnos csak nagyon keveset árulnak el a bányatisztviselők társasági életének helyszínéről és a szervezet működéséről. Az új tiszti kaszinó csak 1924 és 1946 között tölthette be eredeti funkcióját. Az épület funkcionálisan is elkülönülő részei (ti. bál-, zene- és biliárdterem, étterem, könyvtár) a bányatisztviselők számára biztosították a kulturált szórakozás feltételeit (pl. színházi előadások, hangversenyek, bálok, fogadások szervezésével, könyvtárhasználattal stb.), ugyanakkor helyet biztosítottak különböző szakmai rendezvényeknek is (pl. továbbképzések, szakmai előadások, értekezletek stb.). Az épület és a benne található vagyontárgyak a második világháborút követően, egészen a MÁK Rt. államosításáig (1946) a vállalat tulajdonában és kezelésében maradtak. A könyvtár még megmaradt állományát ezt követően a Népkönyvtár vette át, a Bányatisztviselő Kaszinót, mint társadalmi szervezetet ideológiai okokból 1949-ben felszámolták. Az épület ezt követően, eredeti funkciójától megfosztva, több éven át politikai szervezetek székhelyeként működött tovább. 

Dr. Simonik Péter PhD

helytörténész

 

Borítókép: Az épület az 1920-as években (fotó: Tatabányai Múzeum gyűjteménye)

 

Az épület 2022-ben. (fotó: Nagyné Horváth Eszter)