2020-04-14
Hír kategória,
Rövid ismertető
Az I/a szállítóakna tornya a Bányászati és Ipari Skanzenben
Az áprilisi hónap fotója Tatabánya egyik legrégibb ipari emlékművével ismerteti meg az olvasót.
A tatabányai bányászat első évtizedeiben az ipari táj meghatározó építményei voltak az aknatornyok. Feladatuk többféle volt: személy- és anyagszállítás, levegőztetés, tömedékelés. Minden földalatti bányaüzemnek volt függőleges személyszállító aknája és a szállítóakna mellett esetenként több, a szellőztetést biztosító légaknája, valamint a már letermelt területek tömedékelését segítő segéd-, ún. tömedékaknája is. A régi képeslapok mindegyikén találkozhatunk ezekkel az építményekkel. A tornyokat a bányászat befejezésével elbontották, kettő aknatorony található ma Tatabányán, az 1907-ben termelésbe lépő I/a üzem szállítóaknájának a tornya, valamint az egykori XII/a akna tornyából kialakított Ranzinger Vince-kilátó, amelyet a Kő-hegyen helyeztek el. Az I/a akna 1941-ig működött, akkor a szénvagyon lefejtése után az üzem használható berendezései más, még termelő üzemekbe kerültek. A XV-ös akna mélyítését 1940-ben kezdték el, először a lejtaknát, majd a következő évben a függőleges aknát. A megszűnő I/a üzemből ezért került a XV-ös aknára a torony. Az „öreg XV-ös” 1987-ben a Tatabányai Múzeum kezelésébe került, és az egykori üzem létesítményeivel együtt – szerencsés véletlenként – így őrződött meg a helyi bányászat egyik korai műszaki emléke is. Tehát az aknatorony idén már 113 éves múlttal büszkélkedhet – aktív dolgozóként kiszolgált két bányaüzemet, jelenleg pedig a „nyugdíjas éveit” tölti mint a skanzen egyik ékessége.
Az aknatorony régen...
...és ma. (Fotó: Dallos István)